Nos, meghoztam a következő részt. Nem lett túl hosszú (ezen a jövőben igyekszem változtatni), és nem is a legjobb rész, ez inkább amolyan "összekötő" szín, a következőben kezdem el kicsit kifejteni a gondolataimat. Addig is jó olvasást, a kommentelőknek pedig köszönöm, hogy írtak!! :)
Harmadik szín
~ a lány egyedül, földön ül, egy reflektor
lány: Néha... kicsit jobb. Mondjuk ha... a közelében lehetek. A próbákon egész jól hozom a formám. Időnként... megnevettet.
Ha elmondhatnám valakinek... biztos könnyebb lenne. De nem szabad. Nem lehet. Mert tudom, tudom. Reménytelen, értelmetlen és a többi kibaszott blabla, amiből kurvára elegem van... de segíteni nem tudna. És utána tuti, hogy nem tudnék a szemébe nézni. Nem tudnám elviselni, hogy tudja.
És mikor a legrosszabb, egyedül vagyok. És ha... így fáj, akkor inkább bezárkózok. Hogy ne mehessek ki a konyhába... ahol meg ott az a sok kibaszott kés.
És mikor a legrosszabb, egyedül vagyok. És ha... így fáj, akkor inkább bezárkózok. Hogy ne mehessek ki a konyhába... ahol meg ott az a sok kibaszott kés.
~ reflektor kialszik
Szia!
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett ez a rész is. Tömör volt és velős. Egy olyan gondolatot fogalmaztál meg, amelyet szerintem már mindenki átélt, tapasztalt, könnyen át lehetett érezni a vívódását. A vége pedig remek volt, a kés motívummal :D kicsit ironikus, kicsit gunyoros, keserédes csattanó :)
Várom a következőt, csak így tovább!
Ui.: tényleg jó lenne, ha hosszabbak lennének a részek :)
Szia Szatti!
TörlésÖrülök, hogy tetszett, picit féltem tőle, hogy nem lett túl jó rész.
Annak is nagyon örülök, hogy maradtál : )
A kés egy kicsit durva a végèn, azt hiszem :)
Sietek következővel, és tényleg igyekszem ezentúl hosszabbakat hozni!
Köszönöm, hogy írtál, szép estét!
nicole
Kedves Daydreamer!
VálaszTörlésMár korábban rá akadtam a blogra, el is olvastam az előző két színt, de nem volt időm megjegyzést írni.
Először nagyon meglepett hogy egy a "blogdivatregényektől" teljesen eltérő színdarab kezdeményt olvastam. Furcsa volt a rövidsége, ugyanakkor az egészbe rögtön bele szerettem.
Nagyon is kíváncsi vagyok hogy mégis hogyan fogod kivitelezni a sztorit amely majd kibontakozik a színpadon. Lesz e más szereplője is a színdarabnak, vagy egyedül a lány gondolatait hallhatjuk?
Tetszik a fogalmazásmódod, őszinte és lényegre térő, tömör ugyanakkor kifejező.
Gratulálok a bloghoz...Egyébként az obszcén szavak engem cseppet sem zavarnak, szóval csak így tovább.
Maradok hű olvasód: Trina.
Szia Trina!
VálaszTörlésNagyon örülök a véleményednek, mosolyogv olvasam a soraidat :)
Először is. A darabnak nem lesz több főszereplője, és nem igazán a történetvezetésr fókuszálok, inkább a lelki háttér felől közelítem meg dolgokat. Ki fog derülni, hogyan éli meg a lány - és hogyan élem meg én - azt az érzelmet, ami köré a blog épül.
Remélem, itt maradsz, és köszönöm, hogy írtál!
nicole
Szia!
VálaszTörlésReggel majdnem az első dolgom volt olvasni. Mikor láttam, hogy új bejegyzés, kíváncsian kattintottam ide. Kell mindig egy kis idő, míg teljesen átjön az írásod, amíg megemésztem, de szerintem ez így nagyszerű!
Most akkor kommentelek: A dőlt betűs idézet egyszerűen lenyűgöző, zseniális és épp annyi mazochizmus van benne, mint bennem is szokott lenni.
A lány mondataiban érezhető a gyötrelem, a feszültség, a vége pedig őrülten jó!!
Várom a következőt! ;)
Szia Mézecske!
VálaszTörlésFantasztikus dolog hallani, hogy már reggel eszedbe jut a blogom! :) Örülök, hogy érlelgeted magadban, miután elolvastad, ez - talán - azt jelenti, hogy nem írok hiába :)
Szuper, hogy tetszik az idézet, ilyeneket akkor szoktam írni, mikor rámjön az agymenés, de nincs nálam alkalmas íróeszköz, csak egy telefon például. Ilyenkor ne eresztem hosszú lére, csak annyit írok, amennyi feltétlenül muszáj a lelki egyensúlyomhoz...
És gondoltam, ha már úgyis van belőle egy rahedli, jópofa lenne minden bejegyzés elé betenni egyet. Nagy a választék, mindig találok a témához illőt :) Ja, és külön öröm, hogy nem csak a rész ragadott meg.
Boldog vagyok, hogy tetszett, az egyik legjobb dolog az írásban az, amikor látod, hogy mások azt látják benne, amit közölni akarsz - nekem legalábbis ez a legfontosabb - főleg ha értékelni is tudják.
Kicsit terjengősen írtam, bocsi :D
Köszönöm a kommentet, szép napokat, nicole
Kedves Daydreamer!
VálaszTörlésTömör volt,de engem mégis megfogott,nagyon tetszett, a vége pedig őrülten jóra sikeredett. :)
Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Szia Dorothy!
VálaszTörlésörülö, hogy tetszett, máris felrakom a következőt ;)
Remélem, velem maradsz :)
nicole