Első felvonás

Sziasztoook!!! Ezer és egy bocsánat, amiért eltűntem, mostanában kissé zűrösen alakultak a dolgok... Na, de máris itt vagyok, hozom a részt, kicsit hosszabb lett az eddigieknél, remélem, elnyeri a tetszéseteket :) Akkor kellemes olvasást, kommenteket szívesen fogadok :) <3 <3

éles szélű szilánkokban hever összetört szívem a fekete műanyag parkettán. ez maradt csak s az álmaim szertefoszlásából keletkező sűrű köd.

Negyedik szín

~ lány háttal ül a széken, egy reflektor rá irányul.

lány: Könnyebb lenne nem érezni semmit. Ha egyszerűen elzárhatnám az érzelmeimet, mint egy vízcsapot. Vagy ilyesmi. 

Gondolkoztam, és. Az jutott eszembe... ez tök groteszk... hogy ebből fasza kis színdarabot tudnék írni. Van a csaj, szenved ide-oda, löki a sódert meg ilyenek. Nem túl eredeti. De tutira kajálná a sok klimaxos picsa.

És az a csaj elmondhatná, amit nekem nem szabad. Elmondhatná, hogy mit érez minden egyes mosolynál, minden apró érintésnél, minden kiejtett szónál. Hogy mi játszódik le benne, ha dícséri. Hogy milyen úgy menni minden kibaszott próbára, hogy amellett, hogy alig várja, hogy játszhasson, alig várja, hogy láthassa...

Játszhatnám én azt a lányt. Elmondhatnám úgy, hogy megtartom magamnak. Vallomást tehetnék úgy, hogy senki sem jönne rá.

~ reflektor kialszik.

kívülről: (gúnyos kacaj) add meg magad sorstalan. nem nyerhetsz úgysem. mindenhol ott vagyunk. beférkőzünk a tudatodba. a lelkedbe. a szívedbe. megmérgezzük a gondolataidat. nem menekülhetsz. a miénk vagy. nem szabadulhatsz szerencsétlen.